Füves területek

FÜVES TERÜLETEK

Európa füves területei a délkeleti sivatagszerű területektől a nedves gyepekig és az északi és északnyugati, tápanyagban gazdag rétekig terjednek. A füves területek Európa legváltozatosabb ökoszisztémái közé tartoznak: négyzetméterenként akár 80 különböző növényfaj is megtalálható rajtuk, és az állatok tekintetében is rendkívül változatosak: a kis rovaroktól, madaraktól és rágcsálóktól a nagy növényevőkig számos faj megtalálható itt.

A gyepterületek elengedhetetlenek a mezőgazdaság és az állattenyésztés számára, mivel táplálékot biztosítanak a háziasított állatállomány részére. A természetes gyepterületek fontos szerepet játszanak a szén tárolásában is. A legtöbb európai gyepterületet legeltetéssel vagy kaszálással tartják fenn. A mezőgazdasági gyakorlatok és a földhasználat változásai azonban a gyepek riasztó mértékű eltűnését okozták, és így Európa egyik legveszélyeztetettebb ökoszisztémájává váltak.

Egyes természetes és féltermészetes gyepterületeket és vadvilágukat az uniós természetvédelmi irányelvek védik: ezek olyan jogi keretet jelentenek, amelyet az Európai Unió mind a 27 tagállama átültetett a nemzeti jogba.

FÜVES TERÜLETEK

FÜVES ÉLŐHELYEK

A természetes gyepeket szélsőséges környezeti feltételek alakítják, beleértve az éghajlatot, a talajtípust és a domborzatot, amelyek megakadályozzák más típusú növényzet kialakulását. Néhány természetes gyep megtalálható a hegycsúcsokon is, mint például az alpesi gyepek, vagy meredek és gyenge termékenységű talajokon, ahol más növények nem élnek meg.

A féltermészetes gyepeket azonban emberi tevékenység hozta létre vagy módosította, és így rendszeres kaszálással vagy extenzív legeltetéssel tartják fenn őket. Európa alföldi gyepterületeinek evolúciós eredete és a fajok sokfélesége nem teljesen tisztázott: egyes tudósok úgy vélik, hogy az ilyen gyepek az őskori nagy legelésző növényevők és erdőtüzek hatására jöttek létre, míg mások nem osztják ezt az elképzelést.

FÜVES ÉLŐHELYEK

A GYEPEK VADVILÁGA

Az uniós természetvédelmi irányelvek a gyepeken előforduló számos fajt védenek, köztük közel 200 emlősfajt, mintegy 100 hüllőt, 88 madarat és több mint 50 ízeltlábút.

A gyepek vagy sztyeppék madarai az EU legveszélyeztetettebb madárfajai közé tartoznak. Ilyen például a túzok (Otis tarda), a reznek (Tetrax tetrax) és a hamvas rétihéja (Circus pygargus). Ezek a madarak jelentős mértékben függenek a rendkívül nyitott tájaktól, ami sebezhetővé teszi őket a földhasználat olyan megváltoztatása esetén, amely befolyásolja a növénytakarót és a rovarok rendelkezésre állását.

A GYEPEK VADVILÁGA

Az uniós természetvédelmi irányelvek a gyepeken előforduló számos fajt védenek, köztük közel 200 emlősfajt, mintegy 100 hüllőt, 88 madarat és több mint 50 ízeltlábút.

LEPKÉK ÉS MÁS BEPORZÓK

A gyepek elengedhetetlenek a lepkék, méhek és más beporzók túléléséhez. A beporzás ugyanakkor nélkülözhetetlen számos növényfaj túléléséhez: A világ terményeinek 80%-át állatok porozzák be, ami azt jelenti, hogy beporzók nélkül az emberiségnek sincs esélye a túlélésre.

Az EU által védett lepkefajok közül számos bizonyos típusú gyepterületektől függ, és a hernyók túléléséhez bizonyos növényfajokra van szükség. A mocsári tarkalepke (Euphydryas aurinia) például egyetlen gazdanövénytől, a réti ördögharaptafűtől (Succisa pratensis) függ, amely extenzíven a legeltetett gyepterületeken található. A nagyfoltú hangyaboglárka (Maculinea arion) gazdanövényei a kakukkfű és az oregánó.

LEPKÉK ÉS MÁS BEPORZÓK

KISEMLŐSÖK

A gyepek számos kisemlősnek, például pockoknak, egereknek és hörcsögöknek adnak otthont. Például a közönséges ürge (Spermophilus citellus) az EU élőhelyvédelmi irányelve által védett faj: ez a kisemlős csak Közép- és Délkelet-Európa gyepterületein fordul elő, természetes elterjedési területét a Kárpátok kettéosztja.

A GYEPEK VÉDELMÉRE IRÁNYULÓ UNIÓS FELLÉPÉS

Az uniós természetvédelmi irányelvek értelmében végzett fontos megőrzési munka mellett számos újabb kezdeményezés is az európai gyepek és az ezeket használó fajok védelmére irányul.

A beporzókról szóló uniós kezdeményezés az első olyan uniós kezdeményezés, amely a vadon élő beporzókra irányul. Stratégiai célkitűzéseket határoz meg, és meghatározza azokat az intézkedéseket, amelyeket az EU-nak és tagállamainak meg kell tenniük az EU-ban a beporzók száma csökkenésének kezelése és a globális megőrzési erőfeszítésekhez való hozzájárulás érdekében.

Az EU Pollinator Information Hive (beporzókkal kapcsolatos uniós információs kaptár) könnyen elérhető információkat nyújt az uniós vadon élő beporzófajok megőrzésével kapcsolatban.